Hollád

Községünk nevének első említése 1055-ben a Tihanyi Apátság híres alapító levelében történt.

Akkor még HULUOODI-nak írták. Ez a régies hangzású szó az alapító levél latin szövegében szereplő néhány Magyar nyelvű kifejezés egyike, ezért a Magyar nemzet első nyelv emlékei közé tartozik. A falu akkori pontos helyét nem ismerjük de a középkorból és még régebbről, egészen a kőkorszakig, környezetünk több pontján is maradtak fenn település nyomok. A legenda szerint a régi Hollád a mai falu központtól délre a Szentegyházi dűlő nevű határ részben lehetett. Nevének jelenlegi formájával először az 1552-dik évi (mások szerint az 1536.-évi) adóösszeírásban találkozunk. Az 1055-ös ősi formaemlítésétől eltelt fél évezredben leginkább, a szomszédos Tikos községgel fennálló összefonódás bizonyítékaként, a Holládtikos alak különféle változatai szerepelnek. Például 1398-ban „ Hollath-Tykus” , ezután két évvel 1400-ban pedig a bizonytalannak tűnő „Holah”

Bizonyosnak mondható, hogy a község mai helyét a törökkor utáni újra telepítése során 1716-ban foglalta el. Akkor első sorban a terület dombosabb része, a mai Rákóczi utca meredekje, a Petőfi utcának a magtártól délre eső része és talán a Felszabadulás utca ( „Félsor”) épült be.
A mai Fő utca még a XX dik században sem vált igazán teljessé, a malom környéke és a Petőfi utcának a magtártól északra levő része pedig csak az 1921-ben zajlott földosztás során került kialakításra.

A község létrejöttében döntő szerep jutott a mezőgazdasági tevékenységnek. Ez a gazdálkodási forma biztosította a lakosság megélhetését egészen a XX dik század közepéig, amely időszak egyben a község ilyen jellegű fénykorát is jelentette. Területünkön az állattenyésztés és a növénytermelés hagyományosan egyensúlyban volt, ehhez a tájföldrajzi adottságok rendelkezésre álltak. Az állattartás oszlopát a szarvasmarha adta, ezután következett a sertés és kisebb mértékben a juhtenyésztés.

A házkörüli baromfitartás magától értetődőnek számított. Növénytermesztésünket a szőlő, a szántóföld, a rét és legelő, végül pedig az erdőgazdálkodás jelentette.

A szőlőművelés mindenek feletti fontosságú volt a kis paraszti és az adott kor nagyüzemi körülményei között is. Ez a tevékenység szinte májig ható rangot adott a falunak, a Bari-hegy termése közismertnek számított.

A növénytermesztésben kisebb jelentőségű zöldség és gyümölcs ágazat többnyire extenzív módon de minden lehetőséget kihasználó előrelátás jegyében zajlott.

Ipari tevékenység csak a helyi szolgáltatások szintjén működött, kivéve az 1940-ben épült malmot amely az akkori technikai színvonal csúcsán állt de már az 1960-as évek közepén leszerelésre került.

A XX dik század közepétől a lakosság megélhetése egyre kevésbé függött a mezőgazdaságtól, mert a kezdetben kiegészítő ipari, szolgáltatási és más egyéb tevékenység a fő jövedelem forrássá vált. Ezután a mezőgazdaság került a kiegészítő pozícióba.

Az újszerű megélhetési lehetőségek természetesen nem jöttek helybe, hanem kezdetben a munkaképes erőt, később, pedig egész családok költöztek el a faluból.

Napjainkban az állandó lakosság csökkenése, átformálódása, az ideiglenesen vagy véglegesen érkező külföldiek, összességében ez a helyhez kötöttség gyengülése, továbbá a mezőgazdaságban való csökkenő érdekeltség miatt egy új rendszerű falu kialakulását figyelhetjük meg.